Barátaim! A változás egyszerre esély és felelősség. Mi magyarok szabadok vagyunk, és a szabadság is esély és felelősség. De kreatívak is vagyunk, tehetségesek, merészek és ügyesek. Az új világ, mely körülöttünk most bontakozik ki, a tudáson és az eredetiségen alapul valamint szorgalmon és kitartáson. A XXI. Század teret nyit számunkra, magyaroknak. Nem a területi nagyság, nem a nyersanyagkincs, hanem a képesség, a tudás és a munka számít majd igazán. És ebben mi, magyarok jól állunk. Nagyon jól állunk. Vegyük észre barátaim, hogy megkezdődött a 21. század! Magyarország kezében ott van minden ütőkártya, hogy az övé is lehessen. Csak rajtunk múlik, hogy megragadjuk-e a lehetőséget. Senki nem fog ránk várni, ha úgy döntünk, hogy nem élünk a lehetőséggel. Ha a világ változik, Magyarország sem maradhat mozdulatlan. Ami védtelenné teszi az országot, az a mozdulatlanság és a valósággal való szembenézéstől való félelem. A mozdulatlanság a tegnap, ahol mindig ugyanannyi lehetőséget kell egyre többfelé elosztani. Ahol az összevisszaság egyre nő, ahol mindenki attól szenved, hogy kevés van, és azt sokfelé kell elosztani. Lemaradunk a nemzetek versenyében, mert azt szajkózzuk, nálunk így is nagy a jólét. Nálunk így is kirobbanó a gazdaság. De a 21. század valahogy ezt nem érti, nem hallja, és egyre távolodik tőlünk. Így lettünk az új Európai Unióhoz csatlakozott államok között elsőkből az utolsók. Mondjuk ki, hogy a holnap a változásé. A változásé, amely kinyitja a 21. század kapuját és új lehetőségeket teremt, s végre meghozza a biztonságos életet, ahol mi magyarok is otthonosan berendezkedhetünk. Ne engedjük, hogy álruhában belopózzon a múlt század, ugyanis azt mi, magyarok elvesztettük. Ne engedjük, hogy továbbra is fogva tartsanak bennünket a tegnap vitái. Figyeljünk a világra! Halljuk meg a jövő vitáit! A jövő vitája nem az, hogy hogyan kezeljük a munkanélküliséget, hanem hogy hogyan teremtsünk teljes foglalkoztatást. A jövő vitája nem az, hogy miképpen adjunk támogatást a családoknak, hanem hogy hogyan ismeri el az állam, hogyan írhatják le az emberek a gyermekvállalás költségeit. A jövő vitája nem az, hogy hogyan tartsuk távol a nemzettestvéreinket, hanem az, hogy létrehozzuk a határokon átnyúló magyar gazdasági térséget, amit a határon túliak nem visznek, hanem hoznak. A jövő kérdése nem az, hogy hogyan privatizáljunk, hanem hogy a magyar állam képes-e a nemzetközi üzleti élet szereplőjévé válni éppúgy, mint a többi európai uniós nemzet állama. Amikor a 21. századról gondolkodunk, figyeljünk fel azonban egy általános európai problémára is, amellyel nekünk, magyaroknak is szembesülnünk kell. Létfontosságú értékek vannak eltűnőfélben, vagy tűnnek el teljesen, mert szinte senki sem foglalkozik a védelmükkel. Eltűnőben a tisztelet fogalma, amely egyaránt megillet fiatalt és időset, tanárt és diákot, és amely kijár minden nőnek. A munkás szót alig halljuk. Mintha szégyellnénk, hogy munkából is meg lehet élni. Eltűnőben a nemzet fogalma Európában, s mintha homályosodna a családé is. Kedves Barátaim! Eddigi három fő értékünket ki kell egészíteni egy újabbal. A munka, a család és a nemzet mellé be kell emelnünk a tiszteletet is. A mi szövetségünk legyen a tisztelet pártja is Magyarországon. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, kedves Szövetségesek! Az elmúlt tizenöt év során mi megtanultuk, hogy hogyan kell és hogyan nem szabad változtatni. Vannak hibák, amelyeket nem akarunk többször elkövetni. Emlékezzünk saját hibáinkra. Kevesebb energiát kell a meggyőzésre, és sokkal több energiát a meghallgatásra és a megértésre fordítani. Több türelmet! Elvégre nem vagyunk már olyan fiatalok, hogy mindenre tudjuk a választ. És kedves Barátaim, nem éltünk a lehetőséggel, hogy bevezessük a személyes részvételt, a közvetlen demokrácia tőlünk Nyugatra már ismert formáit. A tanulság, hogy a Nemzeti Konzultációt folytatni kell. A kormányzás és a parlament mellett, amely nagyon fontos, a közvetlen részvétel állandó konzultációs formáit is meg kell teremtenünk, ha erre még egyszer lehetőséget kapunk. És vannak hibák, amelyeket ma követnek el. Nekünk azokból is tanulnunk kell, hiszen azt ígérték, hogy a jó dolgokat folytatni fogják. Nem ezt tették. Pedig vannak jó dolgok, amelyeket folytatni kell. Meg kell őrizni mindent, ami jó, függetlenül attól, melyik kormányhoz, melyik történelmi korszakhoz kötődik. Meg kell őrizni, sőt, bővíteni kell, emelni kell a 13. havi nyugdíjat, örülnünk kell, és meg kell őriznünk a sorkötelezettség eltörlését, meg kell tartanunk az egyszerűsített vállalkozási adót is. És persze vannak rossz dolgok, amelyeken változtatni kell. Mondjuk ki bátran: új gazdaság kell. Kevesebb adó, több munkahely. Ez az első lépés. Adócsökkentés, és új, vállalkozást ösztönző rendszer, amely fellendíti a gazdaságot. Új állam is kell, kevesebb bürokrácia és több támogatás. Az állam gátol, felügyel, büntet. Az új állam azonban majd – reményeink szerint – védelmet nyújt, segít, támogat, és lehetőséget teremt. És kedves Barátaim, új politika is kell. Mondjuk ki: kevesebb politikus, közvetlenebb demokrácia. A változás ezeken a pontokon legyen megfontolt, de gyors és mélyreható. Tanuljunk a mai hibákból. Mindenbe belekapnak, mindent meg akarnak változtatni. Így nem lehet élni, de változtatni sem lehet, kedves Barátaim. Összpontosítani kell a valóban fontos dolgok megváltoztatására. Ha bekövetkezik a változás, talán jó, ha előre tudjuk a választ arra a kérdésre, mi lesz a változás után? Reményeink szerint végre a magyaroknak egyszerre jut osztályrészül a szabadság és a biztonság. A szabadság, amit a rendszerváltással elértünk, csak akkor teszi boldogabbá a magyarok életét, ha mellé társul az együttérzés és az emberség. A változás lényege az kell hogy legyen, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Az országban mindenekelőtt a munkának kell méltó helyre kell kerülnie. A munkának kell az első helyre kerülnie, az érvényesüléshez vezető utak és lehetőségek között. A változás után Magyarország olyan ország lesz, amely sohasem téveszti szem elől a legfontosabb küldetését, hogy lehetőséget adjon minden magyarnak a boldogulásra. Higgyétek el, nem jön létre boldog társadalom, ha nem rehabilitáljuk a munkát. A változás kulcsa a munka. Senkit sem ítélhetünk arra, hogy ott maradjon, ahová született, ha az a hely nem megfelelő a számára. De fordítva is igaz. Senki nem maradhat élethosszig olyan pozícióban, amelyet nem érdemelt ki. A munka rehabilitálása azt jelenti, hogy a tisztes polgári lét munkával elérhető. Senki sem ígérheti - mi sem -, hogy munkával bárki eljuthat a luxusbaloldal gondtalan és fényűző életének szintjére. A mi célunk, a tisztes polgári élet mindenki számára elérhető kell hogy legyen. Én bírni fogom Én bírni fogom Kedves Barátaim! A változás után mindenkinek jár a védelem. A kertje, a háza, értékeinek védelme, érdekeinek védelme a munkahelyén, közösségének védelme, és eszméinek, ideáinak védelme is jár. Ez lesz a védett társadalom. A változás után mindenkinek jár legalább még egy új lehetőség. A fiataloknak az otthonteremtésre, a tanulásra, és az első munkahelyre. A családoknak jár egy lehetőség. Újabb gyermekekre és egy nagyobb otthonra. A nőknek jár a védelem, és az egyenlő elbánás. Az ötvenes éveikben járóknak majd jár még egy lehetőség, hogy megőrizhessék a munkahelyüket. És a nyugdíjasoknak jár még egy lehetőség az elviselhető létfenntartási költségekre és a magasabb nyugdíjakra. Mindehhez persze nagyobb kenyeret kell sütni, és nem a régi kenyér felszeletelése körül kell csatározni. Azt szeretném, hogy Ti mindannyian, sőt Magyarországon mindenki megértse: egyetlen ember sem felesleges, mindenkinek meg van a helye, és mindenki megtanulhatja a jövőben használni a képességeit. Szabadok leszünk, biztonságban élünk és összefogunk. Mindenkire szükség lesz, senki sem érezheti, hogy félretolták, vagy hogy elszigetelték. Ez lesz az emberhez méltó élet először Magyarországon, és utána az egész Kárpát-medencében. Az emberhez méltó élet, ahol a gyermek nem teher, ahol a hit nem szégyen, ahol a munka nem alamizsna. A nyugdíj nem segély, a tanulás nem kiváltság, ahol az egészség nem üzlet. Az otthon nem vágyálom, és ahol nem dönthetnek megkérdezésünk nélkül a mi sorsunk felől. Ez lesz az a Magyarország, ahol végre semmi sem lesz fontosabb a magyar embereknél. Ez lesz a változás után, kedves Barátaim. De itt jön az örök magyar kérdés: „azt tudjuk, hogy mi lesz, de addig mi lesz?” Ahogy elnézem a költségvetést, kínlódás, körbe-körbejárás, egymásra mutogatás, hagymázas öt- és tízéves tervek, annak bizonygatása, mit miért nem lehet megvalósítani. És lesz kétségbeesett ígérgetés. Fognak ígérni pénzt a romáknak, nyugdíjasoknak, meg fogják ígérni, hogy nem lesz gázáremelés, ígérnek majd több ezer kilométer autópályát. És ígérnek egymillió új munkahelyet. De ne felejtsük el, hogy az ígéretekkel és a propagandával szemben ott lesznek a bizonyítékok. A valóságos magyar élet. A csőd szélén egyensúlyozó ország. A négyszázezer munkanélküli. Az egekbe emelkedett gáz- és gyógyszerárak. A tetemesre nőtt adósság. A meghamisított költségvetés, a kifizetetlen támogatások. A túlélésükért küzdő magyar vállalkozók. A földjükért és túlélésükért küzdő magyar gazdák. Ez a rossz hír. De a jó hír az, hogy ezt az öt hónapot egy lábon állva is ki fogjuk bírni. És végezetül azt javaslom, hogy 2006 legyen a változás éve. Az emberek változást akarnak, tehát a történelem diktálja. Ha nem történik meg, hazánk végérvényesen leszakad, visszasüllyed az elmaradottságba, belefullad a szegénységbe. Arra kell felkészülnünk, hogy 2006 a változás éve lesz. A változás a mi új küldetésünk, de változtatni csak együtt tudunk. Nehéz lesz, tudjuk, hogy átkozottul nehéz lesz, mert a tegnap mindent elkövet, hogy megakadályozza a változást. Viselkedjünk azonban józanul. Brassóban, amikor a Sztálin-szobrot próbálták ledönteni, és a daru hiába erőlködött, a szobor nem dőlt el, csak billegett. Aztán egy székely megunta mindezt, és felszólt: „Ne figurázz Jóska, ha menni kell, menni kell!” Kedves Barátaim! Nekünk nem azzal kell törődnünk, hogy a tegnap mit csinál, a tegnap milyen eszközöket vet be. Az az ő dolga. Mindenkit arra kérek, ne azt figyelje, hogy a tegnap min mesterkedik. Mesterkedjen. Mi ne őket nézzük, mert akkor mi is vissza fogunk menni a tegnapba, és mi is ott fogunk ragadni velük együtt. Minket a holnap érdekel. A mi dolgunk a holnap. A mi feladatunk, hogy jobbak legyünk és egyre többen legyünk. Nekünk erre kell koncentrálni, nekünk ezért kell megtennünk még annál is többet. Tisztelt Hölgyeim és uraim, kedves Barátaim! Természetesen tudatában vagyok annak, hogy a támadások első számú célpontja én magam leszek. Pontosan tudom, hogy nincs a gyanúsítgatásnak, vádaskodásnak és lejáratásnak olyan eszköze, amit majd ne próbálnának ki rajtam. Én csak egyet ígérhetek nektek. Én bírni fogom, de készüljetek fel ti is, hogy kibírjátok. Hogy ez sikerüljön, arra szeretnélek kérni benneteket, hogy fogadjatok meg tőlem néhány jó tanácsot: először is azt, hogy vannak idők, amikor az embernek az életéből, idejéből, erejéből egy magasabb cél érdekében el kell különítenie egy részt. Tanácsolom, hogy tegyétek ezt, Ti is szerezzétek be a család hozzájárulását. Ne feledjétek, bármilyen magas és nemes a cél, a világon a család a legfontosabb. Másodsorban fogadjátok meg, hogy megtesztek mindent, és elvégzünk minden feladatot, amiről azt gondoljuk, hogy rajtunk kívül más nem tudja elvégezni. Harmadjára: fogadjátok meg, hogy elvégezzük azt a feladatot is, amely más dolga, de nem végzi el. Majd később elszámolunk. És negyedszer: határozzátok el magatokat, hogy félretesszük azokat a gondolatokat, amelyek jelen vagy jövőbeli pozíciók megszerzésére irányulnak és csak a munkával törődünk. Ötödször: azt kérem tőletek, azt tanácsolom nektek, tegyük félre az összes valós vagy vélt sérelmünket, hogy csak a munkára összpontosíthassunk. És hatodjára: bár mindannyian tudjuk, hogy minden erőfeszítésünk mellett a siker végső soron ajándék, mégsem süllyedünk el a csodavárásban, a csodafegyver-várásban, hanem minden nap elvégezzük azt a kicsi, még oly jelentéktelennek tűnő munkát is, amely nélkül nem lesz változás és nem lesz siker. Ezek a tanácsaim kedves Barátaim, kérlek, fogadjátok meg! Végezetül pedig engedjétek meg, hogy a holnap nevében arra kérjelek benneteket, hogy mostantól mindenki segítsen, amivel tud. Amikor majd távoztok innen, kezetekbe fogjátok kapni ezt a dokumentumot a Változás 2006-ról. Várunk csapatunkba mindenkit, aki támogatni akarja a Változás 2006 programját, és szeretne mindent megtenni a változásért. Mindenkit, aki tevékenyen részese akar lenni a győzelemnek, aki kész megmutatni, hogy számíthat rá Magyarország, számíthat rá a Szövetség. Ezen a lapon arra kérlek benneteket, jelentkezzetek. Csatlakozzatok, jelentkezzetek, mert mindnyájatokra szükség lesz. Szükség lesz önkéntesekre, hírvivőkre, kopogtatókra, szükség lesz minden adományra, támogatásra, minden szorgos kézre, és minden okos ötletre. De mindenekelőtt kedves Barátaim, legyetek a holnap hírnökei, a változás jókedvű és tetterős hírnökei. Mindenkire számítunk! Mindenkinek el kell mondanom, hogy a változás jó, a változtatás jó. A változástól senkinek nincs oka félni, mert mi senkit sem hagyunk az út szélén. Jelentkezzetek, mutassatok példát, és hívjátok a többieket is. Magam is ezt fogom tenni. Éppen ezért nem azt mondom nektek, hogy előre, hanem azt, hogy utánam! Hajrá Magyarország. Hajrá Magyarok!